Nagyoroszi a rétsági kistérségben, a Börzsöny északkeleti lábánál fekszik Patak, Horpács, Borsosberény és Drégelypalánk szomszédságában. A Szlovák határtól néhány kilométerre van csupán, Budapesttől 65 km-re a 2-es számú főúton közelíthető meg. 

Az egykori Oroszfalu az egyik legősibb település Nógrád megyében. Könyves Kálmán király telepítette ide a falu őslakóit Galíciából és Lodomériából. A lakosok királyi testőrök, valamint a Visegrádi fellegvár ajtónállói voltak. Az uralkodó számos kiváltságban részesítette az itteni embereket, de halála után a lakosok ezt a jogalapot elvesztették. Később küzdelmek árán, de évszázadokon keresztül sikerült visszaszerezni a korábban élvezett kiváltságokat (Róbert Károlytól, Nagy Lajostól, Zsigmondtól, Mátyástól és II. Ulászlótól, II. Lajostól, l. Ferdinándtól, II. Mátyástól, II. Ferdinándtól, I. Lipóttól). 

A Szentendrei-szigeten található Kisoroszi lakói Nagyorosziból költöztek el a szigetre, hogy a Visegrádi palotában ellátandó ajtónállói feladataikat könnyebben elvégezhessék. A közeli Nógrád vára elfoglalásakor a törökök feldúlták Nagyoroszit, de a veszély elmúltával gyors fejlődésnek indult és a megye leggazdagabb települése lett. 

1719-ben III. Károly király Stahremberg Tamás alsó-ausztriai helytartónak adományozta Nagyoroszit, később a gróf özvegye zálogjogon átadta gróf Keglevich Károlynak, majd 1845-ben a gróf Berchtold családra szállott az uradalom. 

Az 1848-49-es szabadságharc során több alkalommal is szerepet kapott a hadi felvonulások útjában lévő község. A Berchtoldok egészen 1945-ig voltak tulajdonosok Nagyorosziban, és birtokukat jól működő gazdasággá fejlesztették.

A XX. század elején a többnyire iparos emberek lakta Nagyorosziban elkészült a vasútvonal. 1950-2004 között a településen légvédelmi katonai alakulat működött, ennek kiszolgálására épült a falu központjában a lakótelep. 

Jelenleg 2110 fő él a 40,03 km2-es börzsönyi területen. A lakosság megőrizte Nagyoroszi szellemi és kulturális hagyományait és vendégszeretetét.

A községben gyönyörű látnivaló még többek között a barokk stílusú római katolikus templom, és a Szentháromság szobor. 

Szeretettel várunk mindenkit, akik kedvelik a csodálatos természet adta lehetőségeket, a festői szépségű környezetet. Az ide látogatók túrázhatnak a Drégelyvárhoz, vagy kirándulhatnak az erdőkben is.

A Túracentrum bemutatja:

Hont, az ország egyik legidősebb települése.

E település története egészen az utolsó jégkorszakra nyúlik vissza, ugyanis vélhetően kb. 8000 évvel ezelőtt is lakták. Erről árulkodik, hogy az Ipoly partján megtalálták az egykori rénszarvasvadászok lakóházainak nyomait.

Az első írásos emlékek a faluról a XIII. századból valók, amikor a település a névadó, Huntpázmány nemzetség birtokába került. E nemesek vára a Kukucska hegyen állt, mely a falu fölött magasodik nyugati irányban. Nemes urak átmeneti fészke volt ez mindig, mely sok viszontagságos időt vészelt át a történelem során.

Egy időben, a török dúlás idején lakossága csaknem kihalt, de mégsem tűnt el a térképről nyomtalanul a falu: az itt élő nép őszintesége, vallásossága, jóízű, humoros anekdotázó kedve, vendégszerető kedvessége átsegítette a legnehezebb időkön is. 

Ha valaki Mikszáth jó palócairól olvas, méltán ismer majd Hont lakóira, kiknek szíve mélyén még most is ott lakik az elmúlt idők minden jó és rossz eseménye, ugyanakkor képes befogadni az eljövendő dolgokat is.

A környék egyik érdekes természeti látványossága a Honti-szakadék, amely a községgel együtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének része.